Készülék a megfáradt tekintet megemelésére

Maga a készülék meglehetôsen egyszerű: kétfelôl nyitott kubus, melynek nyílásaiban egy fémtükör kapott helyet. A megfelelô működtetéshez szemmagasságban kellett elhelyezni. Ezért aztán talapzat is tartozik hozzá. A készülék működése a fény és a tekintet tükrözésén és eltérítésén alapul. Működési elvét tekintve néhány szakértô a vizuális aspektusra helyezi a hangsúlyt, míg mások a nézés mentális és eternális aspektusai felôl közelítik meg és hajlamosak arra, hogy a megvilágosodással hozzák összefüggésbe. Tény, hogy a készülék függôleges nyílásába tekintve a mindenkori nézô az ég keretbe foglalt képét látja. Az átlósan elhelyezett tükör ugyanis a felsô nyíláson át feltáruló égbolt látványát közvetíti - legyen az akár a legigazabb kék, vagy a lególmosabb szürkeség. A tükörre hulló esôcseppeket a nomádok "az ég életadó könnyeinek" nevezték, és cseppformájú kristálykelyhekben fogták fel. E kelyhek égi eredetű tartalma körül különféle szenvedéselméletek is kialakultak. A megfáradt tekintet megemelése némi áttételességgel történt. A nomádok töredezett, és távolbalátón iskolázott tekintete csak ilyen négyzetes kivágatok keretrendszerében tudta érzékelni a létezôket. A berendezés helyes alkalmazásának a gondos elhelyezés éppoly elengedhetetlen feltétele volt, mint a rejtettség. Az üzembehelyezéskor mindennemű feltűnést kerültek. Az újonnan felállított készülékre már másnap úgy tekintettek, mintha mindig is ott állt volna. (E tény meglehetôsen nagy nehézséget okoz a készülékek kormeghatározásában.) A tekintet megemelésének természetesen más eljárásai sem voltak elôttük ismeretlenek. Ilyenkor a készülék használatától egyszerűen eltekintettek. Egy töredékesen fennmaradt tudósítás szerint ez a következôképpen történt: "...tekintetük megemelését azzal kezdik, hogy fokozott figyelemmel viseltetnek a lábuk elôtt elterülô térség iránt. Az ilyen irányú megfigyelés kettôs célt szolgál: egyrészt megóv az esetleges elbotlástól, másrészt tudatosítja a tekintet alsóállását. Miután túljutottak ezen és nyugvópontra leltek, kezdetét veszi az eleváció művelete: tekintetük a kiválasztott öböl partjai közti, kezdetben keskeny, késôbb egyre szélesebbre táguló víztükrön siklik végig. Egyre gyorsuló pillantásuk mind magasabbra emelkedve egyszer csak eléri a horizont vonalát,ahol hirtelen hátrahagyják a a vizek kifutópályáját. Tekintetük ugyanis ekkor éri el az elszakadáshoz elengedhetetlen sebességet ..."